Lejla Kašić Prijepolje 15. april 1996. –
Nema te
"Koliko
te samo svakodnevnih radosti nema
i sitnih pobjeda koje sam željela podijeliti
sa tobom,
krupnih poraza,
raskida,
novih ljubavi?
i sitnih pobjeda koje sam željela podijeliti
sa tobom,
krupnih poraza,
raskida,
novih ljubavi?
Preko
hiljadu kafa te nema:
jutarnjih,
podnevnih
večernjih,
onih litarskih uoči ispita.
jutarnjih,
podnevnih
večernjih,
onih litarskih uoči ispita.
Na
koliko samo svirki
sam sa tobom željela izgubiti glas,
a tebe nema
toliko dugo da se plašim smrti.
Da se plašim da nema povratka.
Da se plašim da postoji nikada.
sam sa tobom željela izgubiti glas,
a tebe nema
toliko dugo da se plašim smrti.
Da se plašim da nema povratka.
Da se plašim da postoji nikada.
Kao nikada
više ti i ja
i ove ulice
i prečice
i glupiranja
i razgovori
i lutanja
i pronalaženja
i Mika Antić
i onaj što je pao na sleđenim poljima Flandrije
i lomljenja zamišljenih čaša od kristala u bomeskom zanosu
i dva-tri naučena akorda na gitari
i crvenih kaputa i smrznutih nosića
i Kotora koji te na nešto sjećao
promrzlih ruku
razbježalih pjegica
smrada cigareta
laži i tvog ,,neću više"
i pametovanja
jer sjećaš se bile smo filosofkinje
u očima nam sva pamet svijeta
od pamtivijeka
a još nismo ni progledale.
i ove ulice
i prečice
i glupiranja
i razgovori
i lutanja
i pronalaženja
i Mika Antić
i onaj što je pao na sleđenim poljima Flandrije
i lomljenja zamišljenih čaša od kristala u bomeskom zanosu
i dva-tri naučena akorda na gitari
i crvenih kaputa i smrznutih nosića
i Kotora koji te na nešto sjećao
promrzlih ruku
razbježalih pjegica
smrada cigareta
laži i tvog ,,neću više"
i pametovanja
jer sjećaš se bile smo filosofkinje
u očima nam sva pamet svijeta
od pamtivijeka
a još nismo ni progledale.
Koliko te dugo
već nema?
Koliko pijanstava
i želja da nazdravim sa tobom
koliko kokica
pojedenih bez škripe tvoje vilice?
Koliko pijanstava
i želja da nazdravim sa tobom
koliko kokica
pojedenih bez škripe tvoje vilice?
Koliko je
prošlo autobusa,
vozova
brodova otplovilo
aviona se vinulo
od kad te nema?
Koliko je prošlo
,,Sve je okej, dobro sam"
u muku vrištanja
,,Nije mi dobro, boli me. Pomozite."
vozova
brodova otplovilo
aviona se vinulo
od kad te nema?
Koliko je prošlo
,,Sve je okej, dobro sam"
u muku vrištanja
,,Nije mi dobro, boli me. Pomozite."
Tri Nove
godine su prošle
a da se stara nije pomakla.
Uskoro će i četvrta.
A tebe nema.
A tebe tražim u svemu.
a da se stara nije pomakla.
Uskoro će i četvrta.
A tebe nema.
A tebe tražim u svemu.
Koliko je
prošlo nadanja
da ćeš se odnekud pojaviti
i samo jedan jedini strah
da se nećeš vratiti
Koji nije prošao.
Koliko te... dosta.
Predugo te.''
da ćeš se odnekud pojaviti
i samo jedan jedini strah
da se nećeš vratiti
Koji nije prošao.
Koliko te... dosta.
Predugo te.''
Izvor: autor
Nem vagy
„ Mennyi
mindennapi öröm, apró győzelem
komoly
veszteség, szakítás,
új
szerelem
marad el,
amit
veled
akartam
megosztani?
Kávék
ezreiről maradsz le:
a
reggeliekről
délutániakról,
esteliekről,
a
vizsgák előtti bőségesekről.
Hány
mulatáskor
akartam
hangom veled veszíteni,
ám oly
régóta
nem
vagy, most a haláltól félek.
Félek,
nincs visszaút.
Félek, a
soha az úr.
Soha
többé te és én
és ezek
az utcák
és a
keresztút
és a
bolondozások
beszélgetések
csatangolások
felismerések
és Mika Antić
és az
aki Flandria fagyos mezején esett el
és a
bohém lelkesedésben a képzelt kristálypohárzúzás
és a
gitáron néhány megtanult akkord
és a
piros kabátok és megfagyott nózik
és a
téged valamire emlékeztető Kotor
gémberedett
kézre
szétszéledt
szeplőkre
cigarettabűzre
hazugságra
és a te ,,többé nem teszem"-re
és
okoskodásaidra
mert,
emlékszel, bölcsek voltunk,
ősidőktől
fogva
tudósok,
pedig
még csak nem is eszméltünk.
Mióta
nem vagy?
Hány
felöntés a garatra
és veled
való koccintás,
hány
csomag pattogatott kukorica
állkapcsod
reccsenése nélkül?
Hány
autóbusz, vonat
ment el,
hajó
úszott el,
repülőgép
röppent a magasba,
amióta
nem vagy?
Mennyi
„Minden rendben, jól vagyok” múlt el
a néma
sikolyban
„Nem
vagyok jól, fáj. Segítsetek.”
Három
Újév múlt,
de az
óév nem moccant.
Hamarosan
a negyedik is.
És te
nem vagy.
És mindenben téged kereslek.
Mennyit reménykedtem
valahonnan
csak előbukkansz,
de csak
a félelem
nem jössz vissza
Az nem múlt.
Te mennyi ideje... elég.
Túl soká.”
Fordította: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése