Stefan Višekruna
Trebinje 9. decembar 1991. –
Zatvorenici
Zatvorenici ne
doživljavaju kišu koja danas sumorno pljušti lupajući bijesno po starom zatvorskom betonu. Prkosno natmureni hodaju po kiši ne pridavajući joj ni najmanji značaj i zamišljeno blude po beskrajnim horizontima mašte u svom dalekom svijetu zamišljajući sunčan dan. Nije najstrašnije biti zatočen medju zidinama, rešetkama i bodljikavom žicom, najstrašnije je biti okovan duhom u ćeliji bića i udisati smrdljivu vlagu izolacije svaki ubogi dan. |
Rabok
A rabok
a börtön kopott betonját dühösen verdeső szomorúan zuhogó esőt nem észlelik. Makacsul mogorván járnak az esőben hogy esik számukra semmit sem jelent merengve csatangolnak a képzelet végtelen láthatárán távoli világukban a verőfényes napot idézik. Nem a legrosszabb a falak, rácsok, szögesdrót fogságában lenni, legrosszabb ha az egyén lelkét önmaga tartja bilincsben és minden áldott nap a kirekesztettség nyirkos bűzét szívja magába
Fordította:
Fehér Illés
|
Izvor: autor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése