Szabó Palócz Attila
Zenta 1971. november 30. –
Jelenléti ív
nem voltam jelen abban a
versben,
amelyben a saját lábnyomomba léptem,
s nem is lehettem volna annál
közelebb,
ahogy a konyhaasztalnál ültem
a kék abrosz megtört mintájába
könyökölve
zacskónyi paradicsom mellett
korsónyi sörömmel
a hamutartó most rozsdásan rám pöfög,
hogy nyeljük el a csodálkozást,
a csodálkozás vad dühét,
a csodában megbúvó Verstündért
hozott aranyával,
aranyló színekbe ojtott mosolyával
öngyújtó lángja
lobban
sörhab tapad
meg bajszomon
talán látom
már,
s talán
csak látni vélem
távolságtartásom, távolmaradásom
néhány főbb okát
mert ha nem volt
jelen a versben,
nem támolygott tört sorain csendben
kötéltáncosként
ki ponyvát, sem védőhálót nem
használ,
lucskos képpel
hátrál meg
belőle a lételem
újabb konyhai motívum
– szavaknak takarodója –
a sótartó mellé ejtett hamu
a pregnáns líra
és a kifújt, messzibe eresztett
cigifüst néma
lírikusa…
kit kiszolgált a lét
messzibe röppent
összekongó
szavak sorozata kísérte lépteit
ahogy megtelt és ereszkedett,
ahogy a múló pillanattal versenyre kélt,
ahogy a hamutartóban felejtett cigaretta is
elalélt
|
Spisak prisutnih
u onoj pesmi
u kojoj sam u vlastiti
trag stopala
stupio, nisam bio prisutan,
a nisam
mogao biti ni bliži
kako sam sa
kriglom piva
gomilom
paradajza
na prelomljene
šare plavog stolnjaka nalakteći
pored
kuhinjskog stola sedeo
pepeljara
sad zarđalo u lice mi pućka,
da progutamo
čuđenje,
divlji bes
čuđenja,
u čudo
skrivenu Vilu pesme
zajedno sa
njenim zlatom,
u pozlaćenu
boju kalemljenim osmehom
plamen
upaljača bukne
na brkove mi
pena piva se lepi
možda već vidim,
možda samo
mi se čini da vidim
nekoliko
glavnih razloga
mog držanja
odstojanja, odsustvovanja
jer ako u
pesmi nije bila prisutna,
poput pelivana
na njenim slomljenim
redovima nije teturala,
koja
ponjavu, niti zaštitnu mrežu ne koristi,
iz nje moje
biće ukaljanim licem
se povlači
nov kuhinjski
motiv
– povečerje reči
–
nemušt
liričar
kraj slanika
bačenog pepela
sudbonosne
lire
i izduvanog,
u daljinu puštenog dima cigara…
koga je
opstanak opslužio,
kako se
ispunio i spustio se,
kako sa
prolazom trenutka se takmičio,
kako i u pepeljari
zaboravljena cigareta se ugasio,
njegove
korake u dalj odletelo
skladan niz
izraza
pratio
Prevod:
Fehér Illés
|
Forrás: Szabó Palócz Attila: VERSeny(v), Püski kiadó
Budapest 2012.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése