Szabó Palócz Attila Zenta 1971. november 30.
Titokvirág
szigorból nyírom a kertet
hogy ne lásd a gazt
mely kiveri lelkemet
a lenyírt fűszálak csomókban hevernek
s a csimbókok friss nedvén
megcsillan a napfény
szigorból nyírom a kertet
hogy ne teremjen benne titokvirág
mely elrejti vétkemet
kapanyomokból árkolok fedezéket
s a göröngyök friss porán
áttör a napfény
szigorból írom a verset
keresetlen szavak bősz halmaként
mely dühömből serked
sok-sok versláb és rím lesz bunkerem
s a hízott sorok betűtengerén
feloldoz a napfény
Radovis, 2017
|
Cvet tajne
vrt iz
strogosti kosim
da
korov što na mojoj duši
raste ne
bi primetila
okošene
vlasi trave u gomilama leže
a na
svežem soku kamara
zrak
sunca zablista
vrt iz
strogosti kosim
da u
njemu šta moj greh skriva
cvet
tajne ne raste
zaklon
od tragova motike gradim
a svež
prah grumena
zrak
sunca probija
vrt iz
strogosti kosim
poput razjarene
humke prostih izraza
šta iz
mog besa niče
potaja
mi je iz bezbroj stopa i rima sazdana
a na
moru slova udebljalih redova
zrak
sunca me oslobađa
Radovis,
2017
Prevod:
Fehér Illés
|
Forrás: a szerző
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése