Keresés ebben a blogban

2019. december 9., hétfő

Snježana Rončević Samo me zima odnese iz ruke jeseni – Az ősz kezéből csak a tél visz el


Snježana Rončević Vrbaška 1959. –

Samo me zima
odnese iz ruke jeseni

                       tvoja pesma

Ponoć. Sneg.
Hiljade belih leptira, krilima
prekriva zemlju mog detinjstva.

Zalutan u horizontu očekivanja,
tražim rumenilo tvoga lica.

Jedno u drugo, jezera se
kroz zenice prolamaju.

Zimzelena je hladnoća
u prstima kojim ću ti dotaći.

Tišina. Šum pahulje nebo je postalo,
kosu da ti pomiluje. Najavi dane.
I odraz mojih cipela u snegu.

Az ősz öleléséből
csak a tél visz el
 
              a te költeményed
 
Éjfél. Hó.
Gyermekkori otthonomat
számtalan fehér lepke-szárny takarja.
 
A várakozás láthatárán eltévedve
keresem arcodról azt a pírt.
 
A tavak egymásba
szembogarakon keresztül zuhognak.
 
Ujjamban, mellyel megérintelek,
örökzöld a fagy.
 
Csend. Ég küldte a pehely-susogást,
hogy hajadat simítsa. Napokat hirdessen.
És a hóban cipőm kopogását.
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: Snježana Rončević Pustanja Besjeda Banja Luka 2009. str. 81.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése