Predrag Bjelošević
Banja Luka 29. 05. 1953. - )
У сусрет тишини
Кад уђеш у ноћ
без сјенке
гдје свијет на
тренутак је стао
као камена
громада надвијена
изнад текућег
амбиса
Или кад се
ствари згусну у твом оку
па постану
свеколика препрека виду
да путем својим
не можеш даље
по снове
звјездане ићи
Ти стани лицем
изнад живог огледала воде
послушај жубор
ријеке
у себи
све док не
гране свјетла нутарњег зденац
А тад
засвијетли као час раснутка
што кроз водени талас на сув пут указује
до облутка у ком се чува искуство
исписано језиком Тврдога неба
ризницом васељене
Потом настави даље
кроз дōље до шуме тмасте
нутарње видјело слиједећ'
уз пој свитаца од укроћених ријечи
тишини свода
што с крајева пружа ти руке у загрљај
|
Találkozás a csenddel
Mikor az árny
nélküli éjbe lépsz
ahol az egy
pillanatra megállt világ
kőtömbként feszül
a cseppfolyós
mélység felett
Vagy mikor
szemedben a sűrűsödő tárgyak
a lát-teret úgy
takarják el
hogy a
csillagképes álmokig utadat
immár folytatni
képtelen vagy
Arccal a víz élő
tükre fölé állj
mindaddig hallgasd
a vízcsobogást
míg el nem ágazik
benned a fényforrás
Akkor pedig
a vízhullámon
keresztül
a száraz útra
mutató ébredés-pillanatként villanj
az űr kincstára a
Kemény égbolt
nyelvén írt bölcsességet
őrző
kavicsig
Azután menj
tovább
követve a belső
észlelést
völgyön át az
erdő-sötétig
jánosbogárkák
dalával kísérve
a megszelídített
szavak csend-boltozatáig
ölelésre tárt
karokkal nyúl feléd
Fordította: Fehér
Illés
|
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése