Zoran Bognar Vukovar 30.
januar 1965. –
Umesto svetla na kraju
tunela
Govoriš mi o ranjavanju i nesporazumima,
o vremenu kad je bol bio Bog,
o belom prahu samoobmane,
o belom bekstvu samospoznaje,
o duhovima koji neumorno kruže
koji se međusobno i hrane i proždiru
kao bogomoljke.
Bio sam ti dragi gost,
prava persona grata.
Doživela si me kao osveženje,
kao nekog ko je u zadimljenoj prostoriji
otvorio prozor.
Ni ti nisi bila loš domaćin,
orfejska saputnice.
Zato ti, umesto novog horizonta,
umesto svetla na kraju tunela,
donosim reči:
primi udarac, sutra je novi dan…
Novi Sad,
2001.
|
Az alagútvégi fény
helyett
A sebesülésről és
félreértésekről beszélsz,
az időről, amikor
a fájdalom Isten volt,
az önámítás fehér
szemcséiről,
az önismeret
fehér szökéséről,
az állandóan
köröző szellemekről
akik imádkozó
sáskákként
egymással
táplálkoznak, egymást felfalják.
Kedves vendéged
voltam,
valódi persona
grata.
Felfrissülésként éltél
meg,
olyant, aki a
füsttel teli szobában
ablakot nyit.
Te sem voltál
rossz házigazda,
orpheuszi útitárs.
Ezért új horizont
helyett,
az alagútvégi
fény helyett
mondatot teszek
eléd:
fogadd az ütést, holnap
új napra ébredünk…
Újvidék, 2001.
Fordította: Fehér
Illés
|
Izvor: Zoran
Bognar: Albedo, Aura, Alhemija Draganić, Beograd 2013. str. 27.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése