Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –
Kettős bánat
Vadmalac leesett. Azaz elterült a földön, akár egy
béka. Szerencséjére se a fejét nem verte bele az előtte tornyosodó oszlopba,
se a szemüvege nem esett le, s nem törött el a lencséje. Vagyis megúszta.
Viszont fájt a térde, a jobb; a jobb térde kalácsa.
Mégsem a fájdalom miatt sírt. Hanem hogy rájött:
megöregedett. Különben miért történt meg vele...? Még estében - mennyi az,
három másodperc, maximum négy, kiszámította -, mi lehet az oka (elájult,
rosszul lépett, két lépcsőfok helyett egyet látott meg, vagy egy helyett
kettőt), semmire nem jött rá, de kiszámította, a reakciójával tehát nincs
baj.
Malacka abajgatta, miután párja saját erőből lábra
állt, de könnyű dolga nem volt. Hiszen Vadmalac bánata kettős, és a kettő
egymással nem kommunikál.
|
Dvostruka tuga
Pao je
Vepar. Odnosno na zemlji se ispružio, kao neka žaba.
Na svu sreću glavu u stub što se ispred njega isprečio nije udario, niti su
mu naočale pale, niti mu se leća razbila. Dakle dobro je prošao.
Ali koleno mu boli, desno; desna čašica.
Ipak ne zbog bola plače. Nego shvatio je:
ostario je. Inače šta se s njim dogodilo…? Još tokom pada – koliko može
trajati, tri sekunde, najviše četiri, izračunao je –, uzrok šta može biti
(onesvestio se, na krivu nogu stao, umesto dve stepenice jednu primetio, ili
umesto jedne dve), ništa nije shvatio ali izračunao je da sa reakcijom nema nikakvih
problema. Prasica ga je tetošila, nakon što je njen par bez pomoći na nogu
stao, ali nije joj bilo lako. Ta Veparova tuga je dvostruka i dvoje između
sebe ne komuniciraju.
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése