Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –
A múlt
– Mi az ott a hátad mögött? – kérdezte Vadmalac a
komájától. Úgy nézett ki, mintha bilincset vonszolna maga után. Mintha a
derekától egy láncon húzna maga után valami súlyt, fémgolyót, bár maga a
golyó nem látszott. Az ajtót is csak úgy tudta becsukni maga után, hogy
átemelte előbb a súlyt a küszöbön.
– Az az én múltam. Miután így szépen megvallotta, feltett ő is egy kérdést: – Miért, te hol hordod? Vadmalac kedvenc foteljében pöffeszkedett. A kérdést hallván előrehajolt, benézett a fotel alá, majd ezt mondta: – Lehet, hogy alattam foglal helyet. De nekem nem a derekam, hanem a homlokom szorítja. |
Prošlost
– Šta je iza tvojih leđa? – pitao je
Vepar svog jarana. Učinilo se da iza sebe okov vuče. Kao da krstima neki uteg,
možda metalnu kuglu tegli, iako kugla nije se videla. I vrata iza sebe tek
tako je mogao zatvoriti ako najpre preko praga uteg prebacio.
– Moja prošlost je.
Nakon takvog priznanja jedno pitanje je i
on postavio:
– Zašto, ti gde nosiš?
Vepar se u svojoj omiljenoj fotelji šepurio.
Pitanje čuvši napred se sagnuo, pogledao je ispod fotelje pa rekao:
– Moguće je da se ispod mene nalazi. Ali
mi ne krsta nego čelo steže.
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése