Tijana Rakočević Podgorica
23. juni 1994. –
Pismo
Volim to što ne mogu sve sama,
Lako predam vlast i ženski šenim. Atom moj je tanak sloj balzama Dovoljan za krik nad učinjenim. I pričvrstim ljubav ispod svega, Moje plemenito u moru jedinstva; Idi, kažem. Glumom odbih njega… Riječ – konop mog samoubistva. |
Levél
Védtelenségem élvezem,
A hatalmat átadom és mint nő vigadok.
Alapegységem vékony balzsamréteg,
A megtettért egy sikolyra éppen elég.
És a szokványos áradatában mindenre azt,
Ami nemes bennem, szerelmemet függesztem;
Menj, mondom. Elutasítottam, színleltem...
A szó – öngyilkosságom kötele.
Fordította: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése