Nikola Vujčić Velika
Gradusa 27. juni 1956. –
Pitam se
Da li je svetlost zbroj sjaja zvezda i sunca i
mesečevog kamenja koja se presijava?
Jer dok do nas stigne mlakušna, izjedu je dubine,
progutaju je prazna grla nevidlјivih bića.
I kad kroz sve prođe, kad se provuče i procedi,
nama ostaje tek ova
blaga pomrčina,
čas jarka i prozirna,
čas puna crnina.
mesečevog kamenja koja se presijava?
Jer dok do nas stigne mlakušna, izjedu je dubine,
progutaju je prazna grla nevidlјivih bića.
I kad kroz sve prođe, kad se provuče i procedi,
nama ostaje tek ova
blaga pomrčina,
čas jarka i prozirna,
čas puna crnina.
Magamtól kérdem
Vajh a
fény a csillagok, a nap és
az izzó
holdkő csillogásának összege?
Mert míg
ernyedten hozzánk ér, mélységek marcangolják,
láthatatlan
lények falánk torkokkal nyelik.
És mikor
átkúszva, megszűrve mindenen túl van,
nekünk
csak ez
a hol
ragyogó, átlátszó,
hol
egészen fekete
szelíd
homály marad.
Fordította:
Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése