Keresés ebben a blogban

2020. augusztus 20., csütörtök

Nikola Vujčić Pitam se – Magamtól kérdem


Nikola Vujčić Velika Gradusa 27. juni 1956. – 

Pitam se

Da li je svetlost zbroj sjaja zvezda i sunca i
mesečevog kamenja koja se presijava?
Jer dok do nas stigne mlakušna, izjedu je dubine,
progutaju je prazna grla nevidlјivih bića.
I kad kroz sve prođe, kad se provuče i procedi,
nama ostaje tek ova
blaga pomrčina,
čas jarka i prozirna,
čas puna crnina.



Magamtól kérdem

Vajh a fény a csillagok, a nap és
az izzó holdkő csillogásának összege?
Mert míg ernyedten hozzánk ér, mélységek marcangolják,
láthatatlan lények falánk torkokkal nyelik.
És mikor átkúszva, megszűrve mindenen túl van,
nekünk csak ez
a hol ragyogó, átlátszó,
hol egészen fekete
szelíd homály marad.

Fordította: Fehér Illés

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése