Gergely Tamás Malacka zuhan – Prasica pada

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Malacka zuhan   Malacka valami képet látott, amelyiken valaki zuhan. Már annyira távol tőle, hogy nem ismeri fel, férfi vagy nő az illető. Csak annyit figyel meg, hogy fejét a két kezébe fogja. De ha közelebb került a fényképhez, akkor azt látta, hogy mindössze fentről fényképezték a színészt, aki egy fekete padlón fekszik. Fekete - vagyis egynemű, és sötét, akár az éjszaka. Akár a szakadék éjjel. Az űr. Vadmalac értette a képet, átérezte Malacka félelmét, s hogy megnyugtassa, előhozakodott a saját élményével: - Éjjelenként azt álmodom, hogy zuhanok. Mindegy, hogy honnan. Ablakból, háztetőről. - És? - Kezdetben próbáltam védekezni, megszakítani például az álmot. - És? - Újabban hagyom. Zuhanok tovább.

Prasica pada   Prasica je nekakvu sliku videla, na kojoj neko pada. Zbog udaljenosti nije prepoznala, ta osoba da li je muškarac ili žena. Samo toliko je opazila da glavu sa dve ruke drži. Kako se fotografiji približila, tek tad je primetila, da glumca, koji na crnom podu leži iz visine su snimili. Crn – dakle jednopolan je i taman je, kao noć. Kao tokom noći provalija. Kao vasiona. Vepar je shvatio sliku, osećao strah Prasice i da nju na neki način umiri, izloži joj vlastito mišljenje: – Tokom noći stalno mi se vraća san da padam. Svejedno je, odakle. Iz prozora, sa krova. – I? – U početku pokušao sam se braniti, na primer san prekinuti. – I? – U zadnje vreme pustim. Dalje padam.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#181