Dušan
Gojkov Beograd 11. avgust 1965. –
№ 8 i piše tako moj poznanik o ljudima što nose imena
poznatih a koji kobajagi žive u
njegovom kvartu o ženama nekakvim
zavodljivim nedostupnim raduje se kad završi
priču pa mi je obavezno pročita nije to loše kažem ja mudro spustim telefonsku
slušalicu odem do pisaćeg stola nastavim da zurim u svoju praznu stranicu često mi on govori sve ovo što si mi sad
rekao zapiši to je dobra literatura još kad bih se ja sećao onoga što sam mu kazao bilo bi to –
|
№ 8 nos ismerősöm ír az ismert személyek nevét viselő emberekről akik állítólag városnegyedében élnek az úgymond elérhetetlen csábos nőkről örül ha a mesét befejezi majd következetesen felolvassa nem rossz mondom én bölcsen leteszem a telefonkagylót íróasztalomhoz megyek és csak bámulom az üres lapot többször hangoztatja mindazt amit most elmondtál írd le ez valódi irodalom és ha még emlékeznék arra amit neki mondtam az lenne az igazi – Fordította: Fehér Illés
|
Izvor: Dušan Gojkov: Tužne šansone, Kornet Beograd 2015. str. 19.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése