Маrija Najthefer Popov Sivac 11. mart 1958. –
Moć ćutanja Nema je moja reč Kao u gluvo
doba Samo senke
prelaze licem I govore
svoju priču Gluhom
slušaocu Što oseća
dušom Prazan je
pogled u mojim očima Bezbojan kao
voda Samo žedan se
napija Iz te presahle čaše I oseća magiju ukusa Grube su moje ruke Kao gruba reč što seče po srcu Podigni nežnom rukom moje lice Zaroni pogledom u moje prazne oči Utoljena žedj ima magiju Svih čula Vrisnuće moj um Umesto moje reči Drhtajem moga tela Ispričaće se priča Istinitija od
moje reči.
|
A hallgatás hatalma Elcsitultam Mint éjnek idején Arcomon csak árnyak haladnak És saját meséjüket mesélik A néma hallgatónak hogy Lelkében mit érez Szemem a semmibe mered Akár a víz színtelen Ebből a kiszáradt pohárból Csak a szomjazó iszik És érzi az íz varázserejét Szívet tépő goromba szóként Goromba a karom De arcomat gyengéd kézzel emeld fel Tekinteted üres tekintetembe süllyeszd Az eloltott szomj minden érzék Varázserejével bír Elmém majd felsikolt Szavak helyett Testem rezdülésével Meséli el a szavaknál Őszintébb mesét. Fordította: Fehér Illés
|
Izvor: autor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése