Gergely Tamás Mosoly a sötétben – Osmeh u mraku

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. – 

Mosoly a sötétben        Vadmalac zenét hallgatott az éjszakában, s egyszer csak elmosolyodott. Számára ismeretlen zeneszám ment a rádióban, Corellit juttatta eszébe, bár nem Corelli volt, csak valamilyen hozzá hasonló egyszerű, őszinte zene. És elegáns. Talán éppen azért.      A hálóban olyan sötét volt, hogy még Malacka sem látta meg az ő mosolyát, úgyhogy Vadmalac feltette magának a kérdést: „Hát akkor kinek mosolygok? Ha Malacka sem látja?”

Osmeh u mraku        Vepar je u gluho doba noći muziku slušao i odjedanput se osmehnuo. Za njega nepoznata muzika na Korelija ga je podsetila iako nije bila Korelija, tek njemu slična jednostavna, iskrena. I elegantna. Možda baš zato.      U spavaonici mrak je bila, tako njegov osmeh ni Prasica nije mogla videti te je Vepar sam sebi postavio pitanje: „Pa kome se ja smeškam? Ako ni Prasica ne vidi?”                                      Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#29