Dušica Mrđenović Sombor
23. oktobra 1990. –
|
Бити
Склони смо рећи много ни
о чему.
Дисати плитко.
Недовољно лукави
да бисмо се одржали на
површини,
довољно уплашени да
досегнемо врх.
Јер оданде се све
види...
Чак и дно облака.
Између крајности
покушавамо изаткати нит
по којој ћемо ходати.
Балансирати,
као у циркусу.
Само док траје тачка.
До аплауза
Или до пада.
|
Lét
Készségesen mondunk sokat a semmiről.
Sekélyesen lélegzünk.
Nem vagyunk elég ravaszok
ahhoz, hogy a felszínen maradjunk,
de eléggé riadtak, hogy a csúcsra jussunk.
Mert onnan mindent látni…
Még a felhők alját is.
A végletek között
igyekszünk fonni azt a fonalat,
amelyen majd járunk.
Egyensúlyozunk,
mint a cirkuszban.
Amíg a mutatvány tart.
A tapsig,
Vagy a kudarcig.
Fordította: Fehér Illés
|
Izvor: autor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése