Keresés ebben a blogban

2021. december 29., szerda

Gergely Tamás Hazaviszi – Kući nosi

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. – 

Hazaviszi
 
     Az erdőszélen áll, szemben a jegesedő széllel. És sír. Nem pontosan érti az okát elérzékenyülésének, de megmagyarázni sem akarja, még magának sem. Főként nem szavakban.
       - Ég a gyomrod? - kérdi a társa. - Főzök tejberizsát.
     Vadmalac nem válaszol.
       - Vegyek elő egy rizlinget?
     Mintha meg sem hallaná.
       - Apád siratod?
     Vadmalac csak bámul bele a tájba. Mit lát, azt a Fennvaló tudja.
       - Az a baj, hogy öregszünk?
     Potyognak tovább a könnyei, mint a konok októberi eső.
       - Gyere, ölbe veszlek - vigasztalja társa -, hazaviszlek a hátamon.
 

Kući nosi
 
       Na rubu šume stoji, nasuprot ledenog vetra. I plače. Tačan razlog zašto je ganut ne shvata ali ni objasniti ne želi, ni sam sebi. Pogotovo ne rečima.
       – Mori te žgaravica? – pita ga jaran. – Skuhaću ti rižu sa mlekom.
       Vepar ne odgovara.
       – Da uzmem flašu rizlinga?
       Kao da ne čuje.
       – Oca oplakuješ?
       Vepar samo u daljinu zuri. Šta vidi ni Svevišnji ne zna.
       – Problem je što starimo?
       I dalje suze lije poput dosadne oktobarske kiše.
       – Hajde, uzeću te u krilo – teši ga jaran –, na leđima kući nositi.
 
Prevod: Fehér Illés

    

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#45

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése