Keresés ebben a blogban

2021. december 28., kedd

Turczi István: Reggelre megöregszünk – Ostarićemo do ujutro

 

Turczi István Tata 1957. október 17. –

Reggelre megöregszünk
 
„Végtelenek a határok az emberekben.”
               (Körmendi Lajos: Barbaricum)
 
Ma éjjel sorra kihalnak a hősök,
hogy ne legyen idő elrontani, ami jót elkövettek.
Mintha látnák a reggel kezdődő éjszakákat –
elhallgatott bennük dob, harangszó, jégzajlás.
Mind belefagytak a fűbe a levelek,
és ágakat roppant a jég verejtéke.
A szél rekedtre ivott hangja utasít:
tovább! Nincs még vége. Tovább!
Azt gondoltuk, hogy elhagytuk egymást.
De elveszítettük. Végtelenek a határok.
Ökölbe zárva mi magunk vagyunk a táj.
Ha most keresztülvágunk az üvegfüvön,
a télbe vagy a nyárba érkezünk.
De ha csövek, csatornák, vezetékek
Laokoon-kígyóinak útját követjük,
reggelre megöregszünk.
 

Ostarićemo do ujutro
 
„Granice u ljudima su beskrajne.”
      (Lajoš Kermendi: Barbaricum)
 
Noćas redom svi heroji će umreti, da
ne bude vremena pokvariti to što su dobro učinili.
Kao da noći koje ujutro počinju vide –
bubanj, zvono, lomljenje leda utihnuo je u nama.
Lišće je na travi smrzlo
i zog znojenje leda grane pucaju.
Od pijanstva promukao glas vetra zapoveda:
dalje! Još nije kraj! Dalje!
Mislili smo da smo jedan drugog napustili.
Ali smo izgubili. Granice su beskrajne.
U šaku stisnuto mi sami smo predeo.
Ako sad preko staklene trave probijemo,
u leto ili zimu stižemo.
Ali ako put zmije Laokona
cevi, kanala, kablova pratimo,
ostarićemo do ujutro.
 
Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.esolap.hu/authors/2-turczi-istvan/96.html

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése