Da si
ti neko moj Da si ti neko moj i da sam ja eto, kojim slučajem, kao što oduvijek na neki čudan način i jesam - pomalo tvoja, naučila bih da pletem pa ti isplela topli šal da te od mraza čuva. Da si ti neko moj, ustajala bih zorom da ti spremim doručak i umijesim topli hljeb. Budila bih te stihovima i čim otvoriš oči zapalila bih ti cigaru. Da si neko moj, a ja, eto, kojim slučajem, da sam tvoja, ne bi imalo potrebe da imamo ikoga više, osim jednog malog, nestašnog sina jednog psa pored kamina, golubova na prozoru, i porodice koja bi se okupljala vikendom kod nas. Da si ti neko moj, pisala bih ti pisma i ostavljala u džepu od kaputa, da znaš gdje da se vratiš ako ikada igdje zalutaš, da te opomene da neko tvoj čeka kraj toplog ognjišta, u cvjetnoj posteljini, i čita Anu Karenjinu ili kakav drugi ljubavni roman srećna što imamo baš takvu ali isto takvu magičnu ludu neizrecivu neobuzdanu nesvakidašnju ljubav. Da si neko moj, ja bih te budila zorom da ideš u Badnjake i čekala na pragu sa pšenicom i sa čašom rakije umilostila bih snjegove i vjetar i januar da ne bude ti hladno, jer si neko moj ko je zorom otišao po Sveto drvo, kao sto su očevi vjekovima radili, a onda bismo jeli toplu pogaču sa malo sira i bili smiješni od zadovoljstva. Da si ti neko moj, nikada više ne bih bila tužna za Božić, slavila bih život pjevala na sav glas ubjeđivala ljude da sreća ipak postoji da je vidljiva svakog jutra sa prvim zracima sunca da se može poljubiti zagrliti da se kraj nje moze leći da može okrijepiti od svakog umora i od svake nedaće spasti od svake boli izliječiti. Da si ti neko moj, i da sam ja, eto, kakvim slučajem, kao što jesam, pomalo tvoja.
|
Ha te az enyém lennél Ha te az enyém lennél én meg, íme, véletlenül, ahogyan mindig is valamilyen furcsa módon vagyok is – kicsit a tiéd, kötni tanulnék, hogy a hidegtől védjen, neked sálat kötnék. Ha te az enyém lennél, hajnalban kelnék, hogy reggelit készítsek és kenyeret dagasszak. Költeménnyel ébresztenélek, és ahogy szemed kinyitnád cigarettát neked gyújtanék. Ha az enyém lennél, én meg, íme, véletlenül a tiéd, másra bizony nem lenne szükségünk, kivéve egy csintalan lurkót, a kályha mellett egy kutyát, az ablakban egy galambot és a hétvégeken nálunk gyülekező családot. Ha te az enyém lennél, leveleket neked írnék és kabátzsebedbe tenném, hogy tudjad, ha valamikor is eltévedsz, hová térj vissza, hogy figyelmeztessen, valaki a meleg kandalló mellett, virággal dísztett nyoszolyán Anna Karenyinát vagy hasonló regényt olvasva vár, és boldog, hogy ilyen, pontosan ilyen mágikus, bolondos, kimondhatatlan, szertelen, nem mindennapi szerelem részesei vagyunk. Ha az enyém lennél, hajnalban keltenélek, hogy Badnjákért1
menj, a küszöbön búzával és pálinkával várnálak, havat, szelet, januárt szelídítenék, hogy ne fázzál, hisz az enyém vagy, aki reggel a Szent fáért ment, ahogy elődeink századokon át tették, majd kevés sajttal meleg pogácsát ennénk és örömünkben mulatságosak lennénk. Ha te az enyém lennél, Karácsonykor sosem szomorkodnék, az életet ünnepelném, hangosan énekelnék, állítanám, öröm mégis létezik, a nap első sugaraival minden reggel látható, meg lehet csókolni, ölelni, mellé lehet heveredni, a fáradtságot elfeledni, minden bajtól megszabadulni, betegségből kigyógyulni. Ha te az enyém lennél, én meg, íme, véletlenül, mint ahogy vagyok, kicsit a tiéd. 1Badnjak (ejtsd: Badnyak) – Szent fa. Faág vagy egész fa, központi
szerepet játszik a szerb karácsonyi ünnepségeken. A házigazda fiaival napkelte előtt vágja ki a
fiatal tölgyet különös szertartással. A fát három fejszecsapással kell
kivágni, az első csapást kötelezően keletről kell mérni. Élő emberként
tisztelik, haza vállon viszik, napközben kinn áll, majd este szintén
szertartással égetik el. Manapság a többség megelégszik egy piacon vett, száraz levelekkel tele csokor
tölgyfaággal. Fordította: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése