Dušan Gojkov Beograd 11. avgust 1965. –
№ 2 šta bih sve mogao da kažem o dimnjaku crnom koji se vidi sa terase šta bih sve mogao da
kažem o „načinu gospođe i
obrazima seljanke” o pokisloj skadarliji o „monoklu” kod kojeg se sedi dok ne
dođe vreme da se ode jer bi i konobari išli
kućama šta bih sve mogao da
kažem o cveću ukradenom pa poklonjenom nekom nepoznatom sa stola pored „prevari muža odlazeći
da se počešljaš u nekom boljem hotelu” dođavola nikako da sretnem tu ines
|
№ 2 mi mindent tudnék mesélni a kéményről a feketéről a teraszról láthatóról mi mindent tudnék mesélni a „hölgyek mikéntjéről és a parasztlányok arcáról” a megázott skadarlijáról1 a”monokliról” ahol míg ki nem dobnak bennünket ülünk mert a pincérek is haza mennének mi mindent tudnék mesélni a virágról a lopottról majd ajándékba adottról egy ismeretlennek a szomszéd asztalnál „férjedet csald meg egy jobb szállodából való távozáskor fésülködj meg” az ördögbe is sehogy sem találkozok azzal az Inezzel2 1Skadarlija – ejtsd: Szkadarlija, belgrádi bohém
városnegyed 2Inez – Inez, ne hagyd magad, Arsen Dedić horvát költő verse Fordította:
Fehér Illés
|
Izvor: Dušan Gojkov
: Tužne šansone, Kornet Beograd 2015. str. 8.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése