Đorđe Kuburić Bačko Petrovo Selo 1958. –
Док ветар треском удара
Три ујутро.
Шетају мачке и пси мокрим двориштима.
И ми, некоћ, лута смо овом улицом.
Ловили смо окаснеле пацове
и поклањали их пијанцима.
Звецкају кораци у магли. Свеће горе на терасама.
Окружена си пругастим мраком
из ког, попут тигра, излеће
откуцај сата или гонга.
Оштар звук,
благи псећи угриз,
пријаће ти попут срка леденог чаја, додира
хладне постеље.
Зато, хоћу да будеш ту, ноћас, док ветар
треском удара
и разбија сва врата.
Ђорђе
Кубурић: Песме из дворишта. Народна Библиотека „Стефан
Првовенчани“, Краљево, 2016.
Míg a szél dübörög
Hajnali
három.
A vizes
udvarokban macskák és kutyák sétálnak.
Mi is,
egykor, ebben az utcában bolyongtunk.
Kései
patkányokra vadásztunk
és ajándékként
részegeknek adtuk.
A ködben
lépések hallatszanak. A teraszokon gyertyák égnek.
Csíkos
köd vesz körül,
melyből,
tigrisként száll ki
az óra
vagy a gong ütése.
Éles
hang,
gyenge
kutyaharapás,
jól fog
esni, akár a jeges tea szürcsölése, vagy a hideg ágy érintése.
Ezért akarom,
légy itt, ma éjjel, míg a szél dübörög
és ajtókat
tör.
Fordította:
Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése