Маrija Najthefer Popov Sivac 11. mart 1958. –
Jesenjinova
kuja u tvojim očima Ноћас ћу ти причати о куји у очима твојим видим да ме тако гледаш У мом срцу тече растужена река којом плутају одбачени штенци а над обалама плачу беле брезе и чује се плач мајке из сибирских даљина О где си доме и мој родни
прагу да пијан од љубави на теби завршим Страст сам осетио и сад немам камо ни коме Црна земља и вечити санак Од те су страсти јаче. Збогom драга кујо Збогом доме растужени Срећан идем у бесповрат хладни Ја сам горео од те луде страсти Која гори од завичајног огњишта јаче и није ми жао! То не живи свако..
|
Szemedben
Jeszenyin kutyája Ma éjjel a kutyáról mesélek ahogy nézel szemedben látom Szívemben eldobott kiskutyákat sodró komor folyó folyik a parton meg fehér nyírfák sírnak és a szibériai távolból az anyák sírása hallatszik Ó otthonom küszöböm hol vagy hogy szerelemben égve nálad fejezzem be Tudom mi a vágy most nincs hová kihez mennem A fekete föld és az örök álom Erősebb ettől a vágytól. Isten veled kedves kutya Isten veled elárvult otthon Boldogan megyek a hideg végtelenbe Ettől a szülőföldi tűzhelytől erősebben égő bolond vágyban égtem és nem sajnálom! Ezt mindenki nem éli meg… Fordította: Fehér Illés
|
Izvor: autor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése