Turczi István Tata
1957. október 17. –
|
Ima helyett
Nyugtalanságom magamban őrzöm
mint levegő a por súlyát.
Hajdani bőrömbe burkolózva lassan
feloldódom áttetsző pórusaimban.
Tekintetem alján rebarbara illatú a csend.
A megtérés mögött könnyű hófúvás rejtezik.
Áldom azt a téli éjszakát, mikor
megkoccantak a fogaid és
bebocsátást kértél hozzám
|
Umesto molitve
Nemir u sebi čuvam
kao vazduh težinu prašine.
U negdašnju kožu umotano u svojim
prozirnim porama se polako rastvaram.
Na dnu mog pogleda je tišina mirisom rabarbare.
Iza razumevanja se lagana mećava skriva.
Hvalim onu noć kad
su ti zubi se zubi sudarili i
kod mene utočište zatražila
Prevod: Fehér Illés
|
Forrás:
https://www.esolap.hu/authors/2-turczi-istvan/325.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése