Gergely Tamás Malacka – Prasica

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. – 

Malacka        Sötét volt még, mikor felébredt, de hogy hány óra, megsaccolni sem tudta - még erősen a téli napfordulóhoz közel éltek. Vadmalac viszont nem fordult, még az óra felé sem, annyira jó volt neki a dunyha alatt.      Annyira jó, hogy kimondta:      - Kérek még egy évet.      A többit majd meglátják...      - Egy évet? - kérdezte Malacka, aki mellette lapult a dunyha alatt. - És velem mi lesz?      "Hát igen, Malackával mi lesz?", töprengett Vadmalac. Egészen elgyengült a gondolatra. Úgyhogy kilökte csülkét a dunyha alól, menjen, főzze meg a kávét.

Prasica        Mrak je još bio kad se probudila, ali koliko je sati, ni bribližno nije znala – zimski solsticij je još jedva prošao. Vepar pak nije se okrenuo, ni prema satu, toliko mu je prijalo ispod toplog pokrivača.      Toliko dobro da je izustio:      – Molim još jednu godinu.      Ostalo će se videti…      – Jednu godinu? – pitala je Prasica, koja je ispod pokrivača pored njega ležala. – I šta će sa mnom biti?      „Da, šta će biti sa Prasicom?” razbijao je glavu Vepar. Skroz se raznježio. Oslobodio je kopita, neka krene – kafu spremiti.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#69