Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –
Az erdei
becsület Meggyengült volna a szeme? Vagy a
távolság tette, hogy nem volt egészen tiszta, az erdőszélen mi is történik.
Úgy látta, mintha a bossz egy jatagánnal leszelne egy-egy darabot az asztalon
elhelyezett csomagból, s a sorban állók egyenként eltűnnének vele. Mintha zsírpapírba csomagolnák nekik, s
ők azzal szaladnának haza. Mintha vaj lenne, egy táblából egy kiló.
Vagy mintha szilvaíz. Mikor a komája megérkezett, megkérdezte: - Mit osztanak? - Az erdei becsületet osztják. - Kilóra? - kérdi Vadmalac. - Pofára - jön a válasz. Hát ezen a kérdező elgondolkozott.
Bekövetkezett ugyanis, amitől tartott.
|
Poštenje
šume Oslabio
li mu se vid? Ili bilo je to zbog razdaljine, što mu nije bilo potpuno jasno
šta se na rubu šume događa. Tako mu se činilo da jedan budža sa jataganom sa
paketa na sto postavljenog komad po komad odreže a oni koji u red stoje
uzimaju taj komad i odmah nestaju. Kao
da u hartiju za masnoću nešto stave i oni time kući trče. Kao
da je maslac, kilogram sa paketa. Ili kao da je slatko od šljive. Kad mu
je jaran stigao, upitao: –
Šta dele? – Poštenje
šume. – Na
kilu? – pita Vepar. – Na
izgled – glasio je odgovor. Pa
se duboko razmislio. U stvari dogodilo se to čega se bojao. Prevod: Fehér Illés
|
Forrás:
https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#8
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése