Jóna Dávid
Budapest 1968. szeptember 9. –
|
A váza
Körülményekre
fogtam;
Mint mikor
leversz egy vázát,
s tajtékzod ki
rakta oda?
dühösen, kérdően
nézel szét
noha,
húsz éve áll
ugyanazon helyen.
Tévedhetetlenséged
és a váza
ugyanakkor tört
szét,
és nem a történet
ostoba...
|
Vaza
Na okolnosti sam mislio;
Kao kad jednu
vazu srušiš
i pobesnelo pitaš
ko je tamo stavio?
razjareno, upitno
gledaš prisutne,
mada,
na istom mestu već
dvadeset godina stoji.
Tvoja
nepogrešivost i vaza
istovremeno su se
razbile,
i nije pripovetka
blesava…
Prevod: Fehér
Illés
|
Forrás:
https://litera.hu/irodalom/elso-kozles/jona-david-vedohalo-nelkul.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése