Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –
Érvényes Juhász Gábornak Komája egy
olyan medvét látott az erdőben, amelyik üdvözölte őt. - Bíz'isten, felemelte a mancsát,
amikor meglátott. Vadmalacnak az volt a józan napja, így
szólt hát: - Biztosan szeder után
nyújtózkodott. - Á, dehogy nem is volt ág a
közelben. - Na és
melyik mancsát emelte? - tudakolja erre Vadmalac. - A
balt, látom még most is. Mit válaszol erre Vadmalac... - Tiszta szerencse. Akkor az
érvényes üdvözlet volt. Komája nem érti. - Mert jobbjukat a diktátorok
emelik.
|
Punovažan Gaboru Juhasu Jaran je
takvog medveda video u šumi, koji ga je pozdravio. – Boga mi,
kad me je ugledao, podigao šapu. Vepar je tog
dana baš trezven bio, pa tako se oglasio: – Zasigurno kupinu
je brao. – Ma ne, u blizini grana nije bila. – No dobro, koju šapu je digao? –
interesirao se dalje Vepar. – Levu, još i sad vidim. Šta na to Vepar odgovori… – Prava sreća. Jer u tom slučaju pozdrav
je punovažan bio. Jaran ne
shvaća. – Jer desnu
diktatori dižu. Fordította: Fehér Illés
|
Forrás:
: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#66
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése