Katarina Sarić Budva 10.
mart 1976. –
Reciklirana pjesma
Nisam stigla da potrošim bočicu parfema
u koju sam zatvorila sve tvoje mirise
(na predratni vonj pamfleta sad zaudara
na dame s lisicama oko vrata).
I dok puštam perle kišnice da otiču niz kanalizaciju –
Javljaju li ti da još te spiram?
Pravim letak od onog jednog kratkog bljeska čiste
evidencije (ja i ti)
kačim za njega onu jedinu našu, tvoju i moju sliku
na kojoj stojimo kao dvije “drvene marije” što glume
Robespijera i Jovanku na gubilištu sreće
pred kojom su pokorno sagnuli glave u strahu.
Nemam šta da recikliram.
Pitam ljude da li se sjećaju one stare partizanske pjesme
u kojoj se pominju naša dva imena
kao gorski bor i jela mladica
stidljivo o njega oslonjena.
Nisam stigla
da potrošim ti karmin na usnama.
Suv je sad kao tetrapak koji buđa u praznom frižideru
kao mokar pas kojeg si ostavio onda pred vratima
(od njegove sam dlake isprela ćebe).
A već je počinjao prvi snijeg i sve je bilo tako čisto
(trolejbusi nisu stigli da ga blatom isprskaju,
ni mi ga nismo stigli izgaziti a već je postao blatnjava bljuzgavica).
Prekrila je onaj jedan kratak bljesak čiste evidencije (ti i ja).
Javljaju li ti da još te spiram?
Govorila sam ti da budeš Pasternak i da ga zavoliš
(snijeg).
(Ne mene. Ili psa-ćebe).
Pogledao si me očima koje su ubile svu romantiku u
korijenu.
I cvijet nije mogao da se otvori tračku sunca
koje se stidljivo probijalo kroz roletne onih mračnih popodneva
u kojima me nisi tražio.
Nemam šta da recikliram.
Nisam stigla da te potrošim
I ostao si sav na meni.
Javljaju li ti da još te spiram?
Da ispiram imenom tvojim i usta i utrobu i grlo –
da želim da čuješ ovu moju slabašnu od riječi osvetu
kojom te grizem
ali se nekom čudnom inverzijom ugrizi na mojoj koži reflektuju.
I sva sam modra od iluzionizma plavetnila
koje se otvara kao rana nadamnom.
Rana koja se ukazala od prolomljenog ogledala neba
u kojem se ogledam,
ali ne vidim, sebe ne vidim.
Vidim samo isječke i onaj kratak bljesak evidencije (ti
na meni).
Ja nemam šta da recikliram.
Izvor: https://nigdine.com/katarina-saric-pesme/?fbclid=IwAR3Nje3RKHdITTftjqeDfsDeVwCkVEwsP9ifxUBnFnV_rXjLZzmnnuD2JEc
Újrahasznosított vers
Az
általam illatoddal teletöltött illatszer-üveg
tartalmát
nem volt időm elhasználni
(a pamflet
háború-előtti szaga most
a nyak-bilincselt
nőkre emlékeztet.)
És míg
az eső gyöngyszemeit a szennyvíz-csatornába engedem –
Jelentik-e neked, még moslak magamról?
Röpiratot készítek arról a tiszta tény egyetlen villanásáról
(te és én)
arra akasztom azt az egyetlen közös képünket
amelyen két „faragott máriaként” állunk színészkedünk
Robespierret és a boldogság vesztőhelyén Johannát alakítjuk
aki előtt félelmünkben főt hajtunk.
Újrahasznosítanom nincs mit.
Kérdem az emberektől emlékeznek-e arra a régi partizán
dalra
melyben kettőnk nevét említik
ahogy a hatalmas örökzöldre
a fiatal
fenyő szégyenkezve borul.
Nem volt
időm ajkamon a rúzst veled együtt elkoptatni.
Most
száraz, akár az üres hűtőben poshadó kartondoboz,
akár az ázott
kutya, melyet akkor az ajtó előtt hagytál
(takarót
szőréből szőttem.)
Már az
első hó esett és minden oly tiszta volt
(a
trolibuszok még nem csapkodták össze,
nekünk
sem volt idők rátaposni, de nyomban sáros latyakká vált).
Az a
tiszta tény egyetlen villanása (te és én) takarta be.
Jelentik-e neked, még moslak magamról?
Említettem légy Paszternák és szeresd meg (a havat).
(Ne
engem. Vagy a kutya-takarót).
Tekinteted
a romantikát csírájában semmisítette meg.
Virágot
sem ébresztett az a napsugár,
mely
szégyenkezve sütött át azon a sötét délutánok redőnyén,
melyeken nem kerestél.
Újrahasznosítanom nincs mit.
Nem volt időm elhasználni téged.
Rajtam maradtál.
Jelentik-e neked, még moslak magamról?
Számat
is bensőmet is garatomat is neveddel mosom –
szeretném
ha hallanád ezt a gyenge szavakból álló bosszút
mellyel
marlak
de furcsa
módon a harapások bőrömön mutatkoznak.
És kék
vagyok a felettem
sebkényt nyíló
kékség látszatától.
A seb az
ég széttört tükörében jelent meg,
abban látszok,
de nem látom, magamat nem látom.
Csak töredékeket látok és azt a tiszta tény egyetlen
villanását (téged rajtam).
Nekem nincs mit újrahasznosítanom.
Fordította: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése