Gergely Tamás Fentről – Sa visine

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Fentről        Újabban felvett szokása szerint fentről figyelte őket, mintha egy magas fáról. A társait. Ő, Vadmalac.      Nem emlékszik már, hogyan kezdte, mi küldte, kényszerítette fel őt a magasba. Talán mert ott fenn nem hallatszik annyira a röfögésük, mely egyre inkább zavarta...      Elszégyellte magát a gondolatra. "Megváltoztam!", gondolja. Ő egy Tolsztoj, egy van Gogh.      Fentről viszont azt látja, mintha szalagokat lengetnének, zászló vagy mi. Nyújtogatják, de túl rövidek a sávok, nem érnek össze egyetlen egésszé.      - Sok indulatból nem lesz ép gondolat - mondja Vadmalac, természetesen magának –, a gyűlölet gyűlölet marad.

Sa visine        Po nekom  novom običaju sa visine ih je promatrao, kao sa nekog visokog drveta. Svoje drugove. On, Vepar.        Više se ne seća kako je počeo, u vis šta ga je slao, prisilio. Možda tamo gore njihovo groktanje, što ga je sve više smetao, tako intenzivno se ne čuje…        Zbog toga, na tu pomisao se postideo . „Promenio sam se!”, mrmlja. On je jedan Tolstoj, jedan van Gog.        Sa visine pak tako mu se čini, kao da trakama mašu, možda zastavama. Rastežu, ali pruge su prekratke, jedinstvenu celinu nikao da stvore.        – Iz mnoštva uzrujanosti zdrava misao neće biti – kaže Vepar, naravno samo sebi – mržnja ostaje mržnja.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#58