Jász Attila Szőny,
1966. március 26. –
Átutazóban Meglepő, ha a fák
egészen az ablakig érnek. Egy tömbház padlásán
aludni átutazóban. A tetőablakból a várra
látni, mellette minaret, fölötte fehér
oszlopsírokkal teli új temető a domboldalon. Fölötte
megint csak fák. Hatalmasak, ritkák,
egészen az égig érnek. Nem akarsz itt élni. Alattad
és fölötted fák. Minden más a már
megszokott díszlet csupán. (Bosznia, Doboj, 2017. jún. 30.)
|
U proputovanju Iznenađujuće
je, ako drveća do prozora sižu. U prolazu, na
tavanu jedne višekatnice spavati. Sa prozora
tavana tvrđava se vidi i minaret, iznad na
padini brežuljka novo groblje je pun belim grobovima
oblika stuba. Iznad su opet drveća. Ogromni,
retki, skroz do neba dopiru. Tu ne želiš
živeti. Drveća su ispod i iznad tebe. Sve je
drugačije sem uobičajene dekoracije. (Bosna, Doboj, 30. juni 2017.) Prevod: Fehér Illés
|
Forrás:
Jász Attila: Belső angyal Kortárs, Budapest 2019.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése