goog_59621052Bajalica
o bolu Jednom smo se voleli oko vatre u vreme uštapa kada su vračevi zube menjali za travke što šaputati umeju. Ta nas je ljubav staništa koštala te se s kraja na kraj sveta premećemo, kockice bacajući za dane neparne. Jednom smo se voleli dok je vetar strugao sreću sa obloženih prozora iza kojih su se deca oko kolača svađala. Sada se nemi pravimo kada nas nebo upita: na kojoj ste strani sveta prodali srca za šaku vašarskih čarolija. Jednom smo se već voleli na sapima troglavih planina u koje čeljad ne zalazi dok bajalice o krilatom bolu ne nauči. Zato se sada slepi
pravimo pred onim što bi nas u
ponore moglo prizvati. Ponore ponovnoljubvene.
|
Mese a fájdalomról Egyszer szerettük egymást, a tűz
körül, holdtölte idején, amikor a
varázslók fogaikat suttogni képes füvekre cserélték. Az a szerelem kedvenc helyünkbe került, kockákat vetve, a
világ egyik sarkából a másikba hányódunk. Egyszer szerettük egymást, míg a
szél a szerencsét a takart ablakról csikarta, amely mögött édességért kölykök
harcoltak. Most csak hallgatunk, ha az ég
rákérdez: szíveteket, egy marék vásári bűvöletért, a világ melyik sarkában adtátok el. Egyszer már szerettük egymást, a
háromfejű hegyháton, ahová egyén a nélkül, hogy a szárnyas fájdalomról szóló
mesét megtanulná, nem megy. Ezért most az előtt, ami kettőnket a szakadékba, az új szerelem szakadékába vinne, szemet hunyunk. Fordította: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése