|
Lélek
Malacka szerint tolvaj kétféle van: aki a zsebedből kihúzza a pénzt,
betör a házadba vagy az úton leállít, és elveszi az autódat például, továbbá
van, aki a lelked lopja meg. És ez utóbbi – mondja Malacka kikelve magából –
a szörnyebb.
Vadmalac erre felkapja a fejét… Ha el lehet lopni, akkor létezik a
lélek. Szagtalan, láthatatlan, de létezik.
Az évek során tett fel magának ilyen kérdéseket. A levegő is
láthatatlan, de a szél fújja, a semmit nem fújhatná. Lehet, hogy még súlya is
van. A levegőnek. Leng, ugye, könnyű szellő, pusztít vihar…
No de a lélekre visszatérve: azt sejtette, hogy a vadmalacoknak van
lelkük, mert ők érzékenyek, de vajon a csörtető, másokat eltiporni szándékozó
vaddisznóknak is lenne? Úgy tűnik, kell nekik. Másképp miért lopnák…?
|
Duša
Po Prasici dve vrste kradljivaca
postoje: neko ti iz džepa novac vadi, provali u kuću ili te na putu
zaustavlja i oduzima, primera radi, tvoj auto, a neko drugi ti dušu krade.
Ovaj zadnji – kaže Prasica skroz izvan sebe – ovaj je mnogo gori.
Vepar na to žustro reagira… Ako se može
ukrasti, onda postoji. Bez mirisa je i nevidljiv, ali postoji.
Tokom godina postavio je sebi takva
pitanja. I vazduh je nevidljiv ali ga vetar duva, ništa ne bi mogao duvati.
Možda još i težinu ima. Da, vazduh. Lebdi, zar ne, lagan povetarac, vihor
razara…
Ali što se tiče duše: naslutio je da
vepri dušu imaju jer su osetljivi, ali i oni vepri koji gone, druge na svaki
način bi uništitli, i oni dušu poseduju? Izgleda da im treba. Što bi inače
krali…?
Prevod:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése