Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –
A
golf A hírrel ezúttal is a komája jött: hogy a Golf, az áramlat az
Atlanti-óceánban visszafele kezd el folyni. - Na és? - El kell
hagynunk Makkost - magyarázta a koma -, örök tél következik be. Olyan lesz a
vidék, mint ma a kanadai Labrador. Na, ezt nem
kellett volna! Fiatalkorában
egy labrador kutyát uszítottak rá, Vadmalacra. Olyan ez, mint a vizet
emlegetni a Napkirálynak. A mosakodást. Viszont a
Golfot mégis elhitte, hallott ugyanis harangozni az El Niñoról, hogy
mostanában az is megfordult. "A végén még
kibillentik a Földet a pályájáról", gondolta. Komájának pedig feltette a
keresztkérdést: - Akkor fordítsam meg a székem, ha veled
beszélek?
|
Golf Vest
je i ovog puta jaran doneo: da Golf, struja u Atlantskom okeanu počeće unazad
teći. – I? – Makovnjak moramo napustiti – objašnjavao je jaran – večna zima sledi.
Kraj će biti kao danas u Kanadi na Labradoru. No, to ne bi trebalo! U mladosti jednom ga je, Vepra, pas
labrador jurio. To je isto kao kralju Suncu vodu spomenuti. Kupanje. Međutim Golf je ipak poverovao, jer čuo je da o El Ninu zvono se
oglašava, u današnjici i to se događa. „Na kraju će i Zemlju sa putanja skrenuti” pomislio je. A jaranu je potpitanje postavio: – Dakle, ako s tobom razgovaram da stolicu okrenem? Prevod:
Fehér Illés
|
Forrás:
https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#89
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése