Turczi István Tata 1957. október 17. –
Új világ Már tíz perce voltam a
víz alatt ködraj ragadta el
fantáziám dobhártyámra ismeretlen hangok rakódtak a hullámok mint a szél zúgása figyelmem finom szálú homály szórta szét körülöttem a fény apró pikkelyei a tenger kék volt vagy
talán vörös nem tudom amikor új barátaim vidám
farkbólintással üdvözöltek körülvettek és tudtomra adták hogy immár közéjük tartozom Azért még néha zavarnak
a kopoltyúim
|
Novi svet Već deset
minuta sam ispod vode bio fantaziju mi roj magle
zgrabio na bubno opno nepoznati glasovi taložili talasi kao hujanje vetra pažnju moju je tama istančanih niti raspršila svuda oko mene sitni krljušti svetla more je plavo
bilo ili možda crveno ne znam kad su me novi prijatelji
klimanjem repa pozdravili opkolili dali do znanja da od sada među njima pripadam Ipak koji put mi škrge smetaju Prevod: Fehér Illés
|
Forrás:
Turczi
István Legszebb versei, Belvárosi könyvkiadó Budapest, 2006. 62. old.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése