Zoran Bognar Vukovar 30. januar 1965. –
|
Usamljenost
Postoji svrha i dobrog i lošeg,
no, plašeći se ružnih stvari,
propuštamo one dobre...
Zvuči dirljivo, uverljivo i uvredljivo.
Ta večna enigma: kome pripadamo,
durskom ili molskom okruženju –
donosi nam, na kraju,
usamljenost
kao blagoslov.
Svi smo bar jednom prošli kroz
šumu
da bismo kasnije, ponovo,
izašli na čistinu...
Usamljenost je
roditeljski sastanak s Bogom.
Za nekoga je ona fizička bol,
a za nekoga... prosvetljenje.
|
Magány
A jónak is, a
rossznak is meg van a rendeltetése,
de, a csúfságoktól
félve
a jót
elszalasszuk…
Meghatóan,
meggyőzően, sértően hat.
Az örökös talány:
kihez tartozunk,
dúr vagy mól
környezethez –
végül is áldásként
jussunk
a magány.
Legalább
egyszer jártunk az erdőben,
hogy később, ismét,
tisztáson legyünk…
A magány
szülői értekezlet
Istennel.
Van, aki számára
fizikai fájdalom,
másnak… felvilágosodás.
Fordította: Fehér
Illés
|
Izvor: Zoran Bognar:
Srbijo, mogu li da budem tvoj sin Balkanski Književni Glasnik Beograd 2019.
str. 81.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése