Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –
Hulla Vadmalac
újra a tölgyfára kapaszkodott - mindig azt teszi, ha veszélyben van. Vagy
veszélyben érzi magát. Most azoktól az emberektől
ijedt meg, akik botokkal próbáltak talpra állítani egy hullát. Fújták belé a
levegőt, csipkedték, sehogy se sikerült. Vadmalac nézett a komájára,
hogy ebből vajon mi lesz? "Rájuk fog hullni az a nagy test", nézett vissza a
koma. "Még a végén bennünket is eltemet", gondolta
Vadmalac. Mert naaaagy volt az, ami kimúlt, naaaagyon nagy, óriási, akár egy
- birodalom.
|
Truplo Vepar se ponovo na hrast popeo – uvek to
radi kada je u opasnosti. Ili kad oseća da
je u opasnosti. Sad se od onih ljudi uplašio koji su jedno truplo sa toljagama pokušali
oživeti. Duvali su u njemu vazduha, štipali, ali nikako nisu uspeli. Vepar je na svog jarana upitno gledao, šta li će od ovoga biti? „Pašće na njih ono ogromno telo”, jaran mu je isto pogledom odgovorio. „Na kraju će i nas pokopati” mislio je Vepar. Jer to što je
presvisnuo, velikoooo je bilo, jako velikooooo, ogromnoooo, baš kao čitava
carevina. Prevod:
Fehér Illés
|
Forrás:
https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#78
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése