Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –
|
Szürkében
A viharos felhőket nézem az emeletről. Ahogy
emelkednek a hegy felett, és ahogy az osztott
teraszablakban képekké válnak a diófa zöldje
fölött. Elkülönül a szürke a szürkétől. Nézem
szürkén, várom a szürkületet. Ahogy apám is
tette. Istenem, de hogy szerette a szürke színt!
|
U sivom
Sa balkona olujne oblake promatram. Kako
se
iznad brda dižu te u podeljenom prozoru
terase iznad zelenila oraha u sliku
se
pretvaraju. Izdvaja se sivo
iz sivila. Sivo
gledam, suton čekam. Kao što je i moj otac
običavao. Bože moj, kako je voleo
sivo!
Prevod: Fehér Illés
|
Forrás:
Jász Attila: Belső angyal Kortárs könyvkiadó Budapest
2019.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése