Kántás Balázs Budapest, 1987. szeptember 7.
–
|
Gyilkosság
Hősiesen bírta,
míg el nem találta az a bizonyos
géppisztolysorozat.
Ott kezdődött és ott végződött minden,
azon a sarkon, ott, ahol az emlékek
és a jelen foszforeszkálva egymásba láncolódott.
A csókok, az ólomszavak, a vér,
mind olyasvalamik, miknek szerepük,
helyük volt ott és akkor, ezek
a szilánkok állították össze a teljes képet.
Ahogy a torkában felbugyogott a vér,
úgy érezte, annyira nem is fáj,
és érdekes módon tudatosult
benne, hogy érte, általa
talán még a halálnak
is van valami értelme…
|
Ubistvo
Herojski se držao
dok ga onaj rafal mašinke
nije pogodio.
Sve je tamo počelo i završilo se,
na onom ćošku, tamo, gde su se uspomene i
sadašnjost u drhtavom sjaju ispreplele.
Poljupci, olovne reči, krv,
sve su takve činjenice koje su tamo i tada
mesto i ulogu imale,
sliku su ove treske sastavile.
Kako mu je krv u grlo šiknula,
tako je osetio da bol nije ni
užasna
i na neki način postao je svestan
toga, da zbog njega, preko njega
možda još i smrt ima
nekakvog smisla…
Prevod: Fehér Illés
|
Forrás:
https://dokk.hu/versek/olvas.php?id=13280
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése