Polgár
Kristóf Szolnok 1997. –
Agapé és Faustus A tagadás
kelyhéből nagyot kortyolót, csókkal
üdvözöld szentajkú szépség. A
doktorúr kedvese mégis milyen nő? Aki
színes fiolákba rejtette az
istenkáromlást, csak az szeret
igazán múzsát és
illik is hozzá, hogy lovag legyen ő. Te
pedig legyél boszorkányhegyen, a
kajmánok királyával diskuráló cserzett
bíborfelhő. Sokan
odavesztek az érzelmek frontján. A
halandóság iróniáját rejtsd fátyol
alá és fordulj el a gyásztól. A járatlan út széléről tépett virág szebbet mesél, ha megtanítják. Forgasd kevesebb eszmével a szerelmes szót, és ne imával kergesd a megváltást. Fogyassz még az emlékek torán a levesből és a tortából is repetázz. Neked sült a velő és hozzá édes az áfonyaszósz. Rólad szól a tószt és téged köszönt a vendégsereg. Ne félj, drága, a kárhozat egy túlértékelt
látomás.
|
Agape i
Faustus Lepotice svetih usana poljupcem pozdravi onog, ko iz pehara poricanja velik gutljaj uzima. Ipak, miljenica gospodina doktora kakva je žena? Muze istinski samo taj voli koji je bogohuljenje u obojene fiole sakrio, a i pristaje mu, da riter on bude. A ti pak na brdu veštica uštavljen rumen oblak budi što sa kraljem kajmana diskutira. Na frontu osećaja mnogi su stradali. Ironiju smrtnosti ispod vela sakrij i koroti leđa okreni. Sa ivice neprohodnog puta skinut cvet lepše priča, ako ga nauče. Zaljubljenu reč sa manje ideja okreći te iskupljenje ne sa molitvom goni. Na gozbi uspomena uzmi još begove čorbe i od torte repetu. Moždina je tebi pečena i uz to sladak sos borovnice. Zdravica o tebi govori, mnoštvo gostiju tebe pozdravlja. Ne boj se, draga, usud je tek precenjen privid. Prevod: Fehér Illés
|
Forrás:
https://www.irodalmijelen.hu/2018-szep-23-2004/tagadas-helye
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése