Polgár
Kristóf Szolnok 1997. –
|
Agapé és Faustus
A tagadás
kelyhéből nagyot kortyolót,
csókkal
üdvözöld szentajkú szépség.
A
doktorúr kedvese mégis milyen nő?
Aki
színes fiolákba rejtette
az
istenkáromlást, csak az
szeret
igazán múzsát
és
illik is hozzá, hogy lovag legyen ő.
Te
pedig legyél boszorkányhegyen,
a
kajmánok királyával diskuráló
cserzett
bíborfelhő.
Sokan
odavesztek az érzelmek frontján.
A
halandóság iróniáját rejtsd
fátyol
alá és fordulj el a gyásztól.
A járatlan út széléről tépett virág
szebbet mesél, ha megtanítják.
Forgasd kevesebb eszmével
a szerelmes szót, és ne
imával kergesd a megváltást.
Fogyassz még az emlékek torán
a levesből és a tortából is repetázz.
Neked sült a velő és hozzá édes
az áfonyaszósz. Rólad szól a tószt
és téged köszönt a vendégsereg.
Ne félj, drága, a kárhozat egy túlértékelt
látomás.
|
Agape i
Faustus
Lepotice svetih usana poljupcem pozdravi onog,
ko iz pehara poricanja velik gutljaj uzima.
Ipak, miljenica gospodina doktora kakva je žena?
Muze istinski samo taj voli
koji je bogohuljenje
u obojene fiole sakrio,
a i pristaje mu, da riter on bude.
A ti pak na brdu veštica
uštavljen rumen oblak budi
što sa kraljem kajmana diskutira.
Na frontu osećaja mnogi su stradali.
Ironiju smrtnosti ispod vela
sakrij i koroti leđa okreni.
Sa ivice neprohodnog puta skinut cvet
lepše priča, ako ga nauče.
Zaljubljenu reč sa manje
ideja okreći te iskupljenje
ne sa molitvom goni.
Na gozbi uspomena uzmi
još begove čorbe i od torte repetu.
Moždina je tebi pečena i uz to
sladak sos borovnice. Zdravica o tebi govori,
mnoštvo gostiju tebe pozdravlja.
Ne boj se, draga, usud je tek precenjen privid.
Prevod: Fehér Illés
|
Forrás:
https://www.irodalmijelen.hu/2018-szep-23-2004/tagadas-helye
