Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –
Áprilisnak bolondja - Lemondott a községházán az
elnök! - ezzel az újdonsággal állított be Vadmalac komája. Vadmalac somolygott egyet a
bajsza alatt, majd Malackára kacsintva ezzel rukkolt elő: - Nekem mondod? Engem választottak meg elnöknek. Tudta a koma, hogy semmi sem
igaz az egészből, mégis meglepődött. Vadmalacot ugyanis sok mindenre képesnek
tartotta, többek közt arra is, hogy Makkos elnökévé válasszák. S hogy azt ő
elfogadja. Vette azért a lapot,
rikkantott egyet: - Na, erre iszunk egyet! - s már várta is, honnan kerül
elő a frissen megbontott flaska. No de szilvapálinka helyett
Malacka jött egy üres lábossal: - Sütöttem bécsi szeletet, vegyétek, egyétek... Gurultak a nevetéstől.
|
Šašavko aprila – Gradonačelnik je dao
ostavku! – Vepru je novinu njegov
jaran doneo. Vepar se samo smeškao
te Prasici namigujući sledeće rekao: – Ma nemoj? Za
predsednika mene su izabrali. Jaran je dobro znao od
toga ništa nema, ipak se začudio. Smatrao je da je Vepar za sve sposoban,
između ostalog da bude izabran i za predsednika Žirovnjaka. Te to će naravno
i prihvatiti. Igru je uzviknuvši
nastavio: – No, u to ime da
kucnemo! – i čekao sveže otvorena flaša odakle će se stvoriti. Ali umesto šljivovice
Prasica je sa praznom šerpom stigla: – Bečke šnicle sam pekla,
uzmite, jedite… Pali su od smeha. Prevod: Fehér Illés
|
Forrás:
https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#93
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése