Janáky Marianna
Hódmezővásárhely 1955. február 6. –
|
Gondban
Este egy nagy farkassal
álmodtam.
Loholt utánam.
Lihegett, nyelvéről
csöpögött a nyál.
Hátranéztem,
közben megrúgtam
véletlen anyát.
Ő is felébredt.
Nem kell sírni, csak
álom volt, mondta.
Máskor meg azt, hogy az
álmok nem hazudnak.
|
U brizi
Jedne noći sa vukom sam sanjala.
Jurio me je.
Dahtao, sa jezika slina curila.
Pogledala sam unazad,
te nogom nehotice majku udarila.
I ona se probudila.
Ne treba plakati, tek je san bio,
rekla je.
Drugi put pak to da snovi ne lažu.
Prevod: Fehér Illés
|
Forrás:
http://www.barkaonline.hu/primer-primor/4041-janaky-marianna-versei
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése