Janáky Marianna
Hódmezővásárhely 1955. február 6. –
Gondban |
U brizi |
A költészetről - az Ezüst híd/Srebrni most fordításkötetemről - fordításaim - kedvenc verseim - gondolatok - magamról O poeziji - o knjizi prevoda Ezüst híd/Srebrni most - moji prevodi - omiljene pesme - zabeleške - o sebi
Janáky Marianna
Hódmezővásárhely 1955. február 6. –
Gondban |
U brizi |
Találkozás
megláttalak hat év után
előttem álltál a metrólépcsőn hátrafordultál köszöntünk az emberek csurogtak lefelé a gumira rásült a cipőm alig tudtam lelépni de már nem szégyelltem hogy elhagytalak nem voltál egyedül megvastagodott derekamra gondoltam és feleszméltem huszonhét plusz hat év után az isten se emlékezhet hogy összeadott minket |
Susret
nakon šest godina sam te ugledala
na stepenicama metroa ispred mene si
stajao
okrenuo si pozdravili smo se
ljudi su prema dole kotrljali
cipela mi se na gumu zalepila
jedva sam zakoračiti mogla
ali
više se ne stidim što sam te
napustila nisi bio
sam na svoje zadebljalo
stegno sam mislila
i osvestila se
posle dvadesetsedam plus šest godina
ni bog više se ne seća
da nas je spojio
Prevod: Fehér Illés
|
Himnusz után
kinyitja az
ablakot.
karja vékony, rajta kék foltok. vár. szikraeső hull. lent valaki kiált. préselt arckép az üvegen, konyhaablak bélyeg a tízemeletesen. |
Posle himne
otvara
prozor.
ruke
su joj tanke, modricama kićene.
čeka.
kiša
iskri pada.
neko
dole poviče.
na
staklu je presovan portret,
marka
prozora kuhinje na desetospratnici.
Prevod:
Fehér Illés
|