Turczi István Tata 1957. október 17. –
Partitúra Pilinszky János Időindigó elvonul képek gyorsított rákmenete Onnan idáig még egy
montázs gyűrűzik a lét
perisztaltikája Itt ellenpontozott a
csend is csillagok hevernek a földön Ott gyöngy hull a
homokra gyereksírás kétségtelen a mosoly védi az
arcot ha ledőlnek a
szó-barrikádok és a térdre
kényszerített éjszakákban tapéta-szemek titkot
kutatnak M ez a pogány névtelenség e ez a bizarr obeliszk g ez az időzítés v ez az exponált bűntudat á ez
a totálkép l ez
a rögzített kameraállás t a
mozdulat szintaxisa ó a
mélyszerkezet János ma is
keresztel és a folyóparton
ismeretlen emberek búcsúcédulát osztogatnak
|
Partitura Janoš Pilinski1 Indigo vremena prolazi slike ubrzane povorke raka Odande do ovde još jedna montaža peristaltika postojanja se uvija Ovde i tišina je u kontrapunktu na zemlji zvezde leže Tamo na pesak biser pada plač deteta neosporno lice osmeh štiti ako se barikade reči ruše i u noći na kolena prisiljena tajne oči tapeta istražuju I ta paganska
bezimenost s taj bizaran obelisk k ta tempiranost u ta javna svest
krivice p taj premijer plan i taj fiksiran položaj kamere t sintaksa pokreta e dubinska struktura Jovan i danas krsti a na obali reke nepoznate osobe cedulje oproštaja dele 1Janoš Pilinski (Pilinszky János 1921 – 1981)
sjajan mađarski pesnik Prevod: Fehér Illés
|
Forrás:
Turczi István Legszebb versei, Belvárosi
könyvkiadó Budapest, 2006. 14. old.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése