Ivana Milankov Beograd 24. mart 1952. –
Maestro Prolazi neko sa
maskom od stakla Dolazi neko izvani sila Ulazi neko, donosi krila Verujte, ne znam Razum i gromove sam sakrila U noćnu škrinju sam sakrila U Damasku sam se probudila Postala sam svila Verujte, ne znam Oblaci su me boleli Kroz svetlost smo putovali Sa Severa je bio Imao je masku od stakla Ne pamti ga antički svet Imao je atribute nekog ledenog pakla Bele ljiljane u staklu je ostavio I napustio svet Verujte, ne znam Okrenula sam se da vidim Ako nije iz sila Iz kakvih je onda kristala Ali svetlost me odnela Do Severa, do pola Daleko od bola Raspada se raskoš moja Mediteranska Toga mi je odveć bela za Rim A bogovi rimski ponižavaju mi duh Vređa me besmrtnost njihova Sva je od kipova
|
Maestro Valaki
üveg-álarcban halad
el Valaki
az erőtéren kívülről jön Valaki
bejön, szárnyakat hoz Higgyék
el, nem tudom Az
értelmet és a villámokat elrejtettem Az
éjjeli-szekrénybe rejtettem Damaszkuszban
ébredtem Selyemmé
váltam Higgyék
el, nem tudom Fájdalmat
a felhők okoztak Fényen
keresztül utaztunk Északról
jött Üveg-álarca
volt Emlékét
az antik világ sem őrzi Valami
jeges pokol sajátosságait viselte Az
üvegben fehér liliomot hagyott És elhagyta
a világot Higgyék
el, nem tudom Megfordultam,
hogy lássam Ha nem
erőből van Akkor
milyen kristályból De elvitt
a fény Északra,
oda, ahonnan a fény ered Ahol a
gyötrelem ismeretlen Mediterrán
fényűzésem szétesőben Tógám Rómáért
már régóta fehér De lelkemet
a római istenek alázzák Halhatatlanságuk
sért Szobrokból
áll Fordította: Fehér Illés
|
Izvor:
Maestro, Ivana Milankov | Hyperborea (hiperboreja.blogspot.com)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése