|
Búcsúféle
Elment, elment, elment,
kellett, kellett mennie.
Ajtón lépett ki, piros ajtón,
kilépett és belém gyalogolt.
Arcát, hogy ne feledjem,
arcát egyetlen mozdulattal
kitöröltem, legyen tiltott,
hadd legyen felejthetetlen.
Azt mondtuk mindig, ketten,
hogy csak ketten, akár
egyedül is ketten, most aztán
(micsoda fordulat) ketten
egyedül. Valaki, aki folyton
szül és szül, halottakat szül.
Elhiszi, senki se tudja,
senki, min megy keresztül.
Hogy a piros ajtó mire jó.
|
Nekakav oproštaj
Otišla je, otišla, otišla,
trebala je, trebala otići.
Preko vrata, crvenih vrata je istupila,
istupila je i u mene ušla.
Lice joj, da ne zaboravim,
lice joj jednim jedinim pokretom
sam izbrisao, neka bude zabranjen,
neka bude nezaboravan.
Rekli smo, uvek udvoje,
samo udvoje, udvoje
makar i sam, sad pak
(kakav obrat) dvoje
sami. Neko ko stalno
rađa i rađa, mrtve rađa.
Poveruje, niko ne zna,
niko, kroz šta prolazi.
Da crvena vrata zašto služe.
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése