Méhes Károly Pécs 1965. február 20. –
Hát
milyen tavasz ez Egy virágzó roncstelep rozsdát virágzó törött rugók és meghajlott vasak csillogása
Felszalad az út a dombra ösvény visz a templomig nincsen neki orgonája de annál több a bokra kint a fodros zöldben lila felhők kőkeresztekből a sor korhadt padon révedezünk s lelkünk látványt abrakol
Nincsen nálam jobb lator!
Mi messze van az lesz közel Velképopovicky Kozel egy kilátás mi belátható nem kérek sört nem bizony szemed-sarka-könnyt iszom
A roncstelepet bezárom és megmosom a kezem Elindulok oda ahol régóta vagyok Végleg megérkezem.
|
Pa kakvo je to proleće Skladište olupina u cvatu slomljene opruge rđom cvetaju sjaj iskrivljenih gvozdenih stubova Staza se do vrha brežuljka pruža puteljak vodi do crkve orgulje nema ali tim više žbuna vani u naboranom zelenilu ljubičasti oblaci red od kamenih križeva na truloj klupi maštamo duše naše prizorom se hrane Od mene nema bolje bekrije! Što je daleko to će biti blizu Velkepopovicki Kozel pregledan vidik pivo ne želim zaista ne iz tvog krajička oka suzu pijem Skladište olupina zatvaram i ruke perem Krećem tamo gde sam odavno Za sva vremena stižem. Prevod: Fehér Illés
|
Forrás: Méhes
Károly: Röntgen, Parnasszus Könyvek, Budapest. 2012.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése