Bíró Tímea
Csantavér 1989. december 17. –
|
Vége a nyárnak
a szántóföldekről néztük hogy
költöznek el
erős szárnyaikkal új tájat
emeltek a látóhatárba
összefogta magán a pulóvert
a gombok összekoccantak
fázott pedig még kilátszott
a nyár alsószoknyája
nem törődött a lázzal
a cinege cipőjét szavaltuk
égnek szegezett háttal
megpakolt csigolyákkal
némán esett össze
talicskán tolták
a kórházba
zsebemben barackmagok
koccantak egymásnak a
hazafutásban
családok repültek
melegebb égtájra
én meg a lábáról leesett papucsából
itattam meg a
hosszú útra
képtelen cinegefiókákat
|
Kraj leta je
sa oranica smo
gledali kako
se sele
jakim krilima u
vidokrug
nov pejzaž digle
vestu je čvršće
stegla
dugmadi se sudarale
iako je još
podsuknja leta
vidljiva bila smrzavala
se
na drhtavicu nije
obratila pažnju
cipelicu senice
recitirali
leđima prema nebu
okrenutim
opterećenim pršljenima
nemo se srušila
u bolnicu na tačkama
su nju gurali
u mom džepu dok sam
kući trčala
koštice kajsije zvečale
porodice su prema
toplijem podneblju letele
a ja mlade senice
na dug put
nesposobne
sa njene noge otpalom
papučom pojila
Prevod: Fehér Illés
|
Forrás:
A pusztítás reggelei, Fórum Újvidék 2017. 27.
old.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése