Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –
Tenyeremből vér GÉ - Szarvad nőtt - kezdi Lipacsov. Gé a homlokához kap. „Semmi.” - Az orrodon - toldja meg Kaza. „Valóban.” Hirtelen mozdulatától bőre
csuklónál felhasad. Goncsár elneveti magát, mire a többiek egyöntetű elvtársi
röhögésben törnek ki. -Nektek is kinőtt! - ordítja Gé. Nem áll le: - Továbbá megvastagodott
pofátokon a bőr! - Síri csend. Jasenyka zokogni kezd. - Jasa! - Ahogy Goncsár
az első szótagot megnyomja, abban a rendreutasítás szigora van, a második,
látszólagos nyugalma ellenére, felszólítás. Akire rászóltak, letörli
alácsorgó nyálát. Géhez lép, kezet fog vele. - Köszönjük! „Hülye balek, elsiettem!” Jasának alig marad ideje félreugrania: Kaza
Gét máris a szarvára tűzi. - A tetemével mi
lesz? - kérdi Lipa.
|
Krv iz mog dlana G – Rogovi su ti narasli – počinje Lipačov. G hvata se za čelo. „Ništa.” – Na nosu – dodaje Kaza. „Zaista.” Zbog
naglog pokreta koža mu je kod članka napukla. Gončar je počeo smejati se a na
to i ostale prisutne drugarski smeh zahvatio. – I vama su izrasli! – viče G. Nije
prestao: – Nadalje vam je koža na obrazu postala deblja! – Mukla tišina.
Jašenjka je jecati počeo. – Jaša! – Kako Gončar prvi slog naglašava, to je
strogost ukora, a drugi je, uprkos njegove prividne smirenosti, poziv. Onaj na
koga su viknuli slinu briše što mu iz usta curi. Prilazi G-u, rukuju se. – Hvala
ti! – „Idiot jedan, prenaglio sam se! ” Jaša
jedva ima vremena da se skloni: Kaza je već G na rogove stavio. – Šta će biti sa posmrtnim ostatkom? –
pita Lipa. Prevod: Fehér Illés
|
Forrás:
Gergely Tamás: Latorcza kontinens, Mentor, Marosvásárhely, 1998.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése