Méhes Károly Percek – Trenuci

 

Méhes Károly Pécs 1965. február 20. –

Percek   Bús szárnyú céda lepke ki a gyertyalángnak is odaadja magát   xxx    Túlcsordul a szem és véget ér az ég szájakat tömnek aszfalttal mint az úttest gödreit       *   Valahogy minden más lett csüngő kerítésen átforduló  hulló alig-erejű rebbenő  kis ügyetlen lepke mintha  valaki a szájában tartotta volna  egész nyáron át és most már  hiába a szó elszáll       *    A tenyér közepébe  irtóztató szög szaladjon be  kemény tüskés szárú virág  nőjön ki belőle? kilyukad       *    A tiszta ablaküveg  csillogó felület  egyszerűen hagyja  hogy odaadja  nekem magát  az utcányi világ

Trenuci   Pohotan leptir tužnih krila sebe i plamenu sveća daje   xxx   Oko se preliva te nebo se završava usta asfaltom pune kao rupe ceste   *   Nekako sve se promenilo sitan nespretan leptir što visi preko ograde se preokrene pada snagu jedva ima da poleti kao da je neko preko celog leta u ustima  držao i sad je već sve uzalud reč odleti   *   U sredinu šake neka užasan ekser uleti iz njega da tvrd cvet sa bodljikavom drškom izraste? probuši se   *   Čisto staklo prozora je sjajna površina jednostavno dopušta da mi se svet ulice predaje   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Méhes Károly: A másik táj, Pro Pannonia, Pécs 2000.